hahaha A: 1552 Ha ha (Heltai: Dial. L7b); 1604 Hahaha (Szenczi Molnár: Dict. Ha, ha, he a.); 1841/ Hahahaha (NSz.) J: ’〈isz a nevetés kifejezésére〉 | 〈Interj.〉’ #
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Eredeti és ma is elsőrendű funkciója a hangos nevetés, kacagás kifejezése. A jellemzően három szótagú változat mellett két és négy szótagúak is vannak (↑). ≋ Hasonló onomatopoetikus eredetű szavak: lat. hahahae; ném. ha ha ha; or. ха-ха-ха; stb.: ’‹a nevetést kifejező indulatszó›’. ⌂ A hahaha eredeti funkciója mellett a káröröm, a meglepetésszerű ráeszmélés és a felháborodásszerű ellenvetés kifejezésére szolgáló indulatszóként is használatos, részben a →ha² és a →hah indulatszavak hatására. ∼ Palatális párhuzamos alakként idetartozik: hehehe ’‹vihogásszerű nevetést kifejező indulatszó›’ (1792: Kelemen J.: Mondsz. 525); hihihi ’ua.’ (1833: Kassai: Gyökerésző 2: 421).
☞ TESz.; Kelemen J.: Mondsz. 146; EWUng.