hőmérő A: 1807 Hévmérő (MNy. 51: 246); 1836 Hőmérő (MNy. 51: 249) J: ’a hőmérsékletet, hőfokot mérő eszköz | Thermometer’ #
hőmérséklet A: 1821 Hévmérsékletet (HazKülfTud. 1821. szept. 1.: [1]); 1833 hévmérséklet (NSz.); 1843 Hőmérséklet (Bugát: Szóhalm.) J: ’vminek hő szempontjából tekintett állapota, hőfoka | Temperatur’ #
Tudatos szóalkotással keletkezett összetett szók. | ⌂ Előtagjuk a →hő¹ főnév + mérő (→mér) jelöletlen, tárgyas alárendelő összetétele, a mérséklet (→mérsékel) ’mér’) főnév pedig jelöletlen, birtokos jelzős alárendelő viszonyban áll az előtaggal; utóbbihoz vö. vérmérséklet ’temperamentum’ (1830: Szily: NyÚSz.). A hőmérő jelentéstani mintája a lat. termometrum ’hőmérő’ volt. A hőmérséklet utótagjához vö. még lat. temperatura ’(helyes arányú) keverék; hőmérséklet’. – Korábbi tudatos szóalkotás a lat. temperatura : (R.) mérséklet ’hőmérséklet’ (1800: Szily: NyÚSz.) alapján. ⌘ Nyelvújítási szavak.