hümmöget × A: 1761 uͤngetoͤ [sz.] (NSz.); 1808 Hüngetni [sz.] (Sándor I.: Toldalék); 1823/ hem-getve [sz.] (NSz.); 1846/ ümmögetni [sz.] (NSz.); 1864 hümget (CzF.); 1866 hmgetett (NSz.); 1901 hümmöget (NSz.) J: 1 1761 ’jellegzetesen mély hangot ad ki 〈szarvas, tehén〉 | einen eigenartigen tiefen Ton von sich geben 〈Hirsch, Kuh〉’ (↑); 2 1808 ’orron át morog, dörmög 〈a töprengés, meglepődés v. bosszúság kifejezésére〉 | durch die Nase brummen 〈als Ausdruck vom Grübeln, Erstaunen〉’ (↑); 3 1846/ ’kuruttyol, brekeg, hápog | quaken’ (↑)

hüm A: 1792 hm (NSz.); 1794 Hüm (NSz.); 1831 hümm (Kreszn.); 1867 hen, Hűm (NSz.) J: ’〈indulatszó〉 | 〈Interj.〉’

hümmög A: 1808 Hümmögni [sz.] (Sándor I.: Toldalék); 1815 ümmögő [sz.] (NSz.) J: 1 1808 ’orron át morog, dörmög 〈a töprengés, meglepődés v. bosszúság kifejezésére〉 | durch die Nase brummen 〈als Ausdruck vom Grübeln, Erstaunen〉’ (↑); 2 1815 ’orrhangon beszél, orron át beszél | durch die Nase sprechen’ (↑); 3 1854 ’orron át halkan énekel v. ilyen módon hangzik, szól vmi | leise durch die Nase singen; auf diese Weise tönen’ (NSz.)

Onomatopoetikus eredetű szócsalád tisztázatlan viszonyú tagokkal. |  ⌂  A hüm és hümmög párhuzamosan keletkezhetett; a hümmög szóvége gyakorító képző. Ugyanakkor nem zárható ki teljesen, hogy a hümmög a hümm-ből jött létre. A hümmöget valószínűleg a hüm gyakorító-műveltető képzős (és talán a hümmög műveltető képzős) származéka, de a párhuzamos keletkezés lehetőségével is számolhatunk. Az indulatszavak fő funkciója a töprengés érzékeltetése, de használatos csodálkozás, gúny és kérdés kifejezésére is. Hasonló onomatopoetikus eredetű szavak: ném. hm  (R.) hem, hum, hüm; fr. hem, hom, hum; or. гм; stb.: ’‹indulatszó›’. – Az ühüm ’‹indulatszó›’  (1837: NSz.) szorosan összefügg a hüm-mel; vö. még üh, üm ’ua.’ (1793/ (I.OK. 30: 257). Kérdés, meglepetés és gúny kifejezésére is használatos, de legfőbb funkciója az igenlés, beleegyezés, jóváhagyás érzékeltetése.

☞ TESz. hüm a., ühüm a. is; EWUng.