húgy¹ A: [1131–1141/] ? Hugdi [sz.] [szn.] (MKsz. 1892–1893: 19); 1181 ? hugus [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 206827); 1538 hwgÿ (Pesti: Nomenclatura F2); 1595 Huugy (Ver. 57.) J: ’vizelet | Harn’ Sz: hugyos 1171 ? [szn.] (ÓMOlv. 47); 1577 hugios (KolGl.)
húgyik × A: 1419 Hugyo [sz.] [szn.] (OklSz.); 1552 meg hudozzác [sz.] (↑); 1577 k. hugÿk [▽] (OrvK. 89); nyj. hudzsozik [sz.] (ÚMTsz.) J: ’vizel | harnen’ Sz: hugyozik 1552 (↑)
Örökség az uráli korból. | ≡ Vog. (T.) kośwē·ť ’vizelet’. (wēť ’víz’), końć- ’vizel; csíp ‹hangya›’; osztj. (O.) χŏs ’vizelet’, χŏs- ’vizel’; zürj. (Sz.) kuʒ́ ’vizelet’, kuʒ́al- ’vizel’; votj. (Sz.) kiǯ́ ’vizelet’, ki̮ǯ́al- ’vizel, lehugyoz’; cser. (KH.) kǝ̑ž-wət ’vizelet’ (wət ’víz’), kǝ̑ža- ’vizel’; finn kusi ’vizelet’, kuse- ’vizel’; lp. (norv.) guǯ'ǯâ ’vizelet’, guǯ’ǯâ- ’vizel’; – tvg. kunsə ’vizelet’; szelk. kǖš ’vizelet’, kǖša- ’vizel’; kam. kənze ’vizelet’, kənzə- ’vizel’; stb. [uráli *kuńće vagy *kuće: ’vizelet; vizel’]. ≋ Megfelelői: tung. uǰik ’húgyhólyag’; olcsa huǰu ’végbélnyílás’; stb. ⌂ A magyar szó belseji mássalhangzóhoz vö. →össze, →vessző stb. A magyar nyelvjárásokban megőrződött a szó eredeti igenévszói jellege. A szó belseji d depalatalizáció eredménye. A hugyozik esetleg a főnévből is származhat. ≂ A →hangya szóval való kapcsolata tisztázatlan.
☞ MNy. 4: 306; TESz.; MSzFE. húgy² a.; JSFOu. 72: 392; NyK. 78: 121; EWUng.UN UEW. № 408
húgy² † A: [1131–1141/] ? Hugdi [sz.] [szn.] (MKsz. 1892–3.: 19); 1181 ? hugus [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 206827); 13. sz. eleje/ hu[ga] (KTSz.); 1372 u./ hugÿoknak | (JókK. 29); 1490 hulgh (SzalkGl. 61.); 1577 kaza húgja (KolGl.) J: ’csillag; csillagkép, csillagzat | Stern; Gestirn’
Örökség az uráli korból. | ≡ Vog. (T.) kōńś; osztj. (DN.) χus; zürj. (Sz.) koʒ́ul; votj. (D.) kiǯ́iľi; – szelk. k͔ı̊ška; kam. kənʒ́əγej, ki̮nʒ́igej; stb.: ’csillag’, a votjákban ’szikra’, a szelkupban ’hold’ is [uráli *kuńćɜ vagy *kućɜ: ’csillag’]. ≋ Megfelelői: tung. ōsīkta; nanáj χosekta: ’ua.’. ⌂ A szóvégi gy keletkezéséhez vö. →szügy. A szó belseji l-es változat a →hold¹ főnévvel való népetimológiás keveredésből jöhetett létre azt követően, hogy a →húgy² jelentése elhomályosult, és a szó kikopott a használatból. A 16. sz.-ban a közte és a →húgy¹ között meglevő azonos alakúság miatt is kiszorította a →csillag. A szó ma csupán néhány nyelvjárásban él összetételi tagként, ill. kifejezésekben származékként; vö. (N.) kaszahúgy ’az Orion csillagképe’ (MTsz.), (N.) kaptárhúgya ’Fiastyúk’ (ÚMTsz.), (N.) hugyozik a szeme ’hamisan ragyog a szeme’ (ÚMTsz.) stb.
☞ MNy. 54: 358; TESz.; MSzFE. húgy¹ a.; MNyTK. 124: 25, 111; NyK. 78: 121; EWUng.UN UEW. № 409