hóka × A: 1709 Hóka [egy ló neve] [állatn.] (Pais-Eml. 589); 1764 hoka (MNy. 50: 498); 1837 Hókka (NSz.) J: ‹mn› 1 1709 ? ’homlokán csillag formájú fehér foltot viselő 〈ló, kecske stb.〉 | eine Blesse an der Stirn habend 〈Pferd, Ziege usw.〉’ (), 1764 ’ua.’ (); 2 1764 ’kesely lábú 〈ló〉 | gestiefelt 〈Pferd〉’ (MNy. 50: 498); 3 1796 ? ’őszhajú; szőke | ergraut, greis; blond’ (NSz.), 1855 ’ua.’ (NSz.); 4 1865 ’sápadt, halvány; fakó, színehagyott | blass, bleich; fahl, entfärbt’ (NSz.) | ‹fn› 1825 ’fehér folt a ló (ritkábban némely más állat) homlokán, orrán | Blesse 〈Stirn- od. Schnauzenfleck haupts. des Pferdes〉’ (MNy. 26: 331)

Származékszó. |  ⌂  A →² ’hold’ főnévből keletkezett -ka kicsinyítő képzővel. Jelentésbeli és alaktani párhuzamos szava a (N.) hódas ~ hódos ’fehér foltos homlokú ‹ló, kecske stb.›’ (→hold¹); vö. még a →csillag ’ló homlokán levő fehér folt’ jelentését. Hasonló szemlélethez vö. ném. Stern; ang. star; or. звёздочка: ’csillag; ló homlokán levő fehér folt’.  ≂  Tisztázatlan idetartozású: hókadt ’fakó, színehagyott, sápadt’  (1789/: NSz.).

Nyr. 35: 120; TESz.; EWUng. ²