hódol A: 1470 meghodolth (SermDom. 2: 745); 1529 megh holdolt volna (MNy. 10: 373); 1582 be holdultac vala (NySz.) J: 1 1470 ’az ellenség adófizetőjévé válik | tributpflichtig werden’ (↑); 2 [főleg meg~] 1519 ’az ellenségnek megadja magát | sich unterwerfen’ # (JordK. 313); 3 1725–1764/ ’tisztelettel, rajongással szegődik vkihez | sich mit Huldigung jmdm anschließen’ (NySz.); 4 1751 k. ’elismerését, tiszteletét nyilvánítja | huldigen’ # (NSz.) Sz: hódoltság 1642 holdoltságon (MHH. 24: 99)

hódít A: 1650 k. holdította (ItK. 12: 31); 1725–1764/ Hóditottál (NSz.) J: 1 1650 k. ’megnyerő tulajdonságaival magához vonz | für sich anziehen, gewinnen’ # (↑); 2 1653 ’hatalma alá kényszerít, megszáll | erobern, unterwerfen’ # (NySz.)

A szócsalád alapja, a hódol német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kfn.) holden, (kfn.), (kor. úfn.) hulden: ’jóindulatúvá, hajlandóvá, alattvalójává tesz; szolgai hűséget fogad’, – ném. huldigen ’hűségesküt tesz; tisztelettel adózik’; [< ném.  (kfn.) hulde ’hűség, szolgálatkészség, hódolat’].  ≋  Megfelelői: cseh holdovati; le. holdować; stb.: ’hódol’.  ⌂  A szó belseji -l-et tartalmazó változatok az eredetibbek.

A hódít származékszó. |  ⌂  A hódol-ból keletkezett, a csendül : csendít (→cseng), →feszül : feszít stb. analógiájára.  ∼  Idetartozik: (R.) hold ’sarcolás, fosztogatás’  (1443: MNy. 5: 445), amely a ném.  (kfn.) hulde  (↑) szóra megy vissza.

☞ UngJb. 2: 94; TESz.; EWUng.