hó¹ [7/1] A: 1138/ ? Hous [sz.] [szn.] (MNy. 32: 131); 1152 ? Houodi [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 206818); [1200 k.] Houos [sz.] [hn.] (An. 9.); 1231/ Guthonchowosa [sz.] [hn.] (OklSz.); 1287/ kerezteshawas [sz.] [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 12: 468); 1372 u./ hauon (JókK. 30); 1405 k. ho (SchlSzj. 85.); 1493 k. hoͦk (FestK. 256); 1708 Hóvi [sz.] (Pápai Páriz: Dict. Nǐvārius a.) J: ’jégkristályokból keletkezett pelyhekben lehulló v. lehullott csapadék | Schnee’ # Sz: havas [1200 k.] [hn.] (↑); 1231/ ’majdnem mindig hóborította (fátlan) hegy | Schneeberg’ (↑) | havasi 1469 ? hauasi [szn.] (MNy. 57: 240); 1560 k. haűasy (GyöngySzt. 1106.) | havazik 1708 Havazok (Pápai Páriz: Dict. Ningo a.)

Örökség az uráli korból. |  ≡  Votj.  (G.) ki̮m ’vékony friss hó’; – jur. χawɁ ’puha havon képződő vékony, kemény hóréteg’; kam. kamo ’ua.’ [uráli *kumɜ ’vékony hó’].  ≋  Megfelelője: juk. ku ’hó’.  ⌂  A magyar szó hangalakjához vö. →fű¹, →lé¹ stb. A havas ’(nyáron is hóborította) magas hegy(ség)’ származéknak más nyelvekben is van hasonló szemléleten nyugvó megfelelője; vö. szbhv. snežnik; cseh  (R.) sněžník stb.: ’(nyáron is hóborította) magas hegy(ség)’.

☞ FUFA. 12: 76; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ hébe-hóba, hetet-havat, hóhányóUN UEW. № 396

hó² [7/1] A: 1152 ? Houodi [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 206818); 1372 u./ ho (JókK. 63); 1416 u./¹ hauaknac (BécsiK. 139); 1500 k. howa; kys aſzonha (MNy. 21: 142) J: 1 1152 ? ’mellékbolygó | Mond’ (↑), 1416 u./² ’ua.’ (↑); 2 1372 u./ ’hónap | Monat’ # (↑) Sz: havas 1416 u./² hauaſocat ’holdkóros | Mondsüchtige(r)’ (MünchK. 10va) | havi 1560 k. haui (GyöngySzt. 3327.)

Örökség az uráli korból. |  ≡  Osztj.  (Ko.) χăw ’hónap’; md.  (E.) kov, koŋ, (M.) kov ’hold; hónap’; finn kuu ’ua.’; ? lp.  (L.) kuojijti- ’felkel ‹hold›’; – tvg. kīťada ’hónap’; kam. ki ’hold; hónap’; koj. kuı̈ı̈ ’hold’ stb. [uráli *kuŋe ’hold; hónap’].  ≋  Megfelelője: juk. kiηze ’ua.’.  ⌂  A szó belseji η > m. Ø változáshoz vö. →nő², →vő stb. Az eredeti ’hold’ jelentés őrződött meg a (N.) feljön a hava ’rájön a bolondja’ tkp. ’feljön a holdja’  (1804/: NSz.) kifejezésben; vö. még a havas származékot. A 2. jelentés kialakulásához vö. →hold¹.

☞ Szinnyei: NyH.; O. Nagy: MiFán 155; TESz.; MSzFE.; Nyr. 99: 77; EWUng.→ hetet-havat, hóka, hold¹, hónap, hópénz, kis-UN UEW. № 411

hó³ A: 1558 Ho-Ho (MNy. 75: 506); 1610 heyjahó, hoy (CorpGr. 251, 252); 1659 Hóh (NySz.) J: ’〈isz〉 | 〈Interj.〉’ #

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  Önkéntelen hangkitörésből keletkezett. Vö. még →hahó. ismétlődéses változata a hohó  (↑). Hasonló onomatopoetikus szavak: ném. ho; fr. ho; cseh ho; stb.: ’‹isz›’.

☞ TESz. hóha a. is; EWUng.→ ha², hahó, haj², halihó, hej, hűhó