házsártos A: 1389 Hasartus [szn.] (NytudÉrt. 68: 95); 1405 k. haſartos (SchlSzj. 2085.); 1575 Haſͻártoſokat (NySz.); 1585 hásartos; Hásártos (Cal. 360, 581) J: ‹fn› 1 1389 ? ’kockajátékos, szerencsejátékos | Würfelspieler’ (↑), 1405 k. ’ua.’ (↑); 2 1585 ’bajvívó | Zweikämpfer’ (Cal. 581); 3 1585 ’bajkeverő | Unheilstifter’ (Cal. 581) | ‹mn› 1 1577 ’kockával játszott 〈játék〉; kocka- | mit Würfel gespielt, Würfel-’ (KolGl.); 2 1585 ’kötekedő, veszekedő természetű 〈személy〉 | zänkisch’ # (Cal. 1093) Sz: házsártoskodik 1585 hásártoskodom (Cal. 323)

házsárt ∆ A: 1405 k. haſarth (SchlSzj. 2076.); 1844 házsárt (NSz.) J: ‹fn› 1 1405 k. ’kocka; kockajáték | Würfel; Würfelspiel’ (↑); 2 1749 ’veszekedés, vita, viszály | Zank’ (NSz.) | ‹mn› 1 1560 k. ’kockával játszott 〈játék〉, kocka- | mit Würfel gespielt, Würfel-’ (GyöngySzt. 930.); 2 1888 ’kötekedő 〈személy〉 | zänkisch’ (NSz.)

A szócsalád alapja, a házsárt német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kfn.) hasart, haschart ’szerencsejáték; szerencse; balszerencse’ [< fr.  (ófr.) hasart ’egy fajta kockajáték’ < arab az-zahr ’játékkocka’]. Vö. még ném. Hasardspiel ’szerencsejáték’.  ⌂  Művelődéstörténeti tényezők alapján a házsárt már a 14. sz. első felében a magyarba kerülhetett. A főnévi 2. jelentés kialakulásának az lehet az alapja, hogy a kockajátékosok a játék hevében veszekedni, kötekedni szoktak. A melléknévi 2. jelentés a házsártos 2. melléknévi jelentése alapján jött létre.

A házsártos származékszó. |  ⌂  A házsártos a házsárt -s melléknévképzős származéka.

☞ TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ hazárd