hányaveti A: 1787 hányavetiséggel [sz.] (NSz.); 1794 hányavetiséggel [sz.] (NSz.) J: ’nyegle, hetyke; hanyag, felületes | protzig, keck; lässig, oberflächlich’
Összetett szó, ikerszó. | ⌂ Előtagja a hánya ~ hányi ’dobáló; hencegő’, amely a →hány¹ -a ~ -i képzős folyamatos melléknévi igeneve. Utótagja a veti ’dobáló’, amely a vet -i képzős folyamatos melléknévi igeneve; keletkezésmódjához vö. →hebehurgya. Az -i igenévképző játszi szerepéhez vö. játszi (→játszik); vö. még →lesipuskás stb. – Az alapszavak maguk is ikerszót alkotnak; vö. hány-vet ’lendít’ (1508: NádK. 347), ’henceg’ (1566: Heltai: Fab. 103); vö. még hányja-veti magát ’henceg’ (1776: NSz.). ∼ Idetartozik: hányavető ’hivalkodó’ (1840: Nyr. 101: 335), amelyben az utótag az -ő igenévképzőt tartalmazza. ⚠ Kevésbé valószínű az a magyarázat, amely szerint elkülönüléssel jött létre a hányja-veti magát (↑) mondatból.