hámor ∆ A: 1344 hamor (NytudÉrt. 89: 120); 14. sz. első fele hamur (NytudÉrt. 89: 120); 1558 hámorossokat [?✐] [sz.] (EWUng.); 1673 hámor ház (SzT.); 1780 Hámarainkat (SzT.) J: ’(vízi erővel működő) súlyos kalapáccsal ellátott fémmegmunkáló üzem; kovácsműhely | Hammerwerk; Schmiede’

Német  (k.-ném.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kfn.) hamer ’kalapács; fémmegmunkáló üzem’, (k.-frank) hâmer ’kalapács’, (E.) hāmər ’ua.’, (Sz.) hōmr ’ua.; fémmegmunkáló üzem’, – ném. Hammer ’ütőszerszám, kalapács; fémmegmunkáló üzem’ [indoeurópai eredetű; vö. gör. ἄκμων ’üllő’; or. камень ’kő’; stb.].  ≋  Megfelelői: cseh  (N.), (R.) hamr [leginkább többes számban:] hamry; le.  (R.) hamer; stb.: ’fémmegmunkáló üzem’.  ⌂  A középnémetből való átvétel mellett az egykori észak- és kelet-magyarországi bányavárosok középnémet típusú nyelvjárásai, valamint művelődéstörténeti tények szólnak; vö. →pöröly. Az elavult szó ma származékként a Hámori családnévben él tovább.  ≂  Tisztázatlan idetartozású: (N.) hámor ’szűk szájú harang’  (ÚMTsz.).

☞ TESz.; EWUng.