gyomor [4] A: 1252 ? Balhagumur [hn.] (OklSz.); 1358 ? Gyumrus [sz.] [szn.] (OklSz.); 1405 k. gwmor (SchlSzj. 422.); 1325 k. gomor (SoprSzj. 16.); 1559 giõrabol (Székely I.: Krón. A2b); 1588 gyamor (NySz.); 1808 Jomor (NSz.) J: 1 1252 ? ’ember v. állat tápcsatornájának kiöblösödő része | Magen’ # (↑), 1405 k. ’ua.’ (↑); 2 1598/ ’vminek a mélyen fekvő részén, belsejében 〈pl. földnek, hegynek〉 | Inneres 〈der Erde, der Berge〉’ (SzT.) Sz: gyomroz 1647 gyomrozták (NySz.)
Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. | ≡ Vö. Kāšγ. yumur; kipcs. yumur ’a kérődző állatok egyik gyomra’; oszm. yumur ’ua.’; üzb. (N.) ǰumur ’gyomor’; stb. [< török *yum- ’összenyom’]. ⌂ A magyarba átkerült alakja: *ǰumur. Az eredeti jelentése a magyarban is ’‹állati› gyomor’ lehetett. A 2. jelentés metafora.
☞ MNy. 33: 221; TESz.; Ligeti: TörK. 313; EWUng.