gyermek A: 13. sz. eleje/ germuk (KTSz.); 1344 Germecharazth [hn.] (OklSz.); 1416 u./¹ germèc (BécsiK. 196); 1416 u./¹ gèꝛmėkſėgėto̗l [sz.] (BécsiK. 196); 1495 e. ǵermo̗knec (GuaryK. 102); 1528 go̗rmegdÿd [sz.] (SzékK. 333); 1660 gyereket (TörtTár 1889: 170); 1884–1885 jerekséget [sz.] (NSz.); nyj. dzsermëk (ÚMTsz.) J: 1 13. sz. eleje/ ’kiskorú, fiatal személy | minderjährige Person, Kind’ # (); 2 1570 ’fiú | Knabe’ (SzT.); 3 1810 ’következmény; eredmény | Folge; Ergebnis’ (NSz.); 4 1819–1825/ ’utód | Nachkomme’ (NSz.) Sz: gyermeki 1372 u./ germeky (JókK. 158) | gyermekség 1416 u./¹ ’a gyermeki mivolt, gyermekkor | Kindheit’ (); 1673 ’gyermekes dolog | Kinderei’ (NySz.) | gyermekded 1416 u./¹ gèꝛmėcdèdėckèl ’kisgyermek | Kindchen’ (BécsiK. 304); 1416 u./² ’fiatal, gyermeki | kindlich’ (MünchK. 56rb) | gyermekdedül 1416 u./² meg geꝛmecdèdo̗lnᶜ ’sarjad, kihajt | sprossen’ (MünchK. 50ra) | gyermekdedség 1416 u./² Gèꝛmecdèdſeǵeto̗l (MünchK. 45ra) | gyermekségi 1493 k. gӳermekseegy (FestK. 171) | gyermekcse 1508 germo̗kւeíet ’kisgyermek | Kindchen’ (NádK. 485) | gyermektelen 1559 giermektelen (Székely I.: Krón. 11a) | gyermekes 1571 gyermekes (SzT.) | gyermekeskedik 1585 Gyermekeskedoͤm (Cal. 530) | gyerkőc 1678 gyerkőce-legény [?] [sz.] (EWUng.) | gyermeteg 1847/ gyermeteg (NSz.)

Vitatott eredetű. | 1 Örökség, ugor kori tő magyar képzővel. |  ≡  Vog.  (P.) ńɔ̄wer, (FL.) ńāwər; stb.: ’csikó’; osztj.  (Kaz.) ńewər ’ua.’, (J.) ńewrem, (Kr.) ńȧwrim; stb.: ’gyermek’ [ugor *ńäγrä, ill. *ńäγräm ’fiatal élőlény’].  ⌂  A magyar végződés -k névszóképző; vö. →burok, →lélek. A magyar szókezdő gy keletkezésében szerepe lehetett a töröknek (↓); vö. még →megy, →mogyoró. Az egyeztetést gyengíti, hogy az első szótagban a várható hosszú magánhangzó helyett rövid e található. 2 Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. |  ≡  Vö. csuv. śarmǎk, śamrǎk ’fiatal; fiú, gyermek’ [tisztázatlan eredetű]. Vö. még tat. Jermäk [szn.]; bask. Jermäk [szn.].  ⌂  A magyarba átkerült alak valószínűleg *ǰärmük lehetett; a szókezdő mássalhangzóhoz vö. →gyalom. A származtatást gyengíti, hogy köznévként az összes török nyelv közül csak a csuvasban mutatható ki, továbbá tisztázatlan, hogy mi indokolja a szó belseji m nélküli gyerek változat keletkezését.  ⌘  A gyermeteg nyelvújítási származékszó.  ⌂⇒  A magyarból: le.  (R.) giermek ’apród, fegyverhordozó’.

MSFOu. 48: 187; TESz.; MNy. 74: 180; Ligeti: TörK. 46; EWUng.; NyK. 96: 130; Róna-Tas–Berta: WOT.; Honti: NyÓtör. 34 zabigyerek