gyenge A: 1282/ Genge [szn.] (Wenzel: ÁÚO. 12: 368); 1372 u./ gewnge (JókK. 81); 1416 u./¹ genǵèſeǵėꝛt [sz.] (BécsiK. 80); 1565 gyuͤnge (NySz.); 1790 gyenge (NSz.); 1791 gyénge (SzT.); 1805 gyënge (NSz.); 1877 gėnge (NSz.); 1883 jöngė (Nyr. 12: 288) J: ‹mn› 1 1282/ ? ’nyomorúságos; erőtlen | dürftig; kraftlos’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2 1372 u./ ’fiatal, zsenge | jung, zart’ (JókK. 156); 3 1456 k. ’karcsú, sovány, vékony | schlank, dünn’ (SermDom. 2: 748) | ‹fn› 1 1662 ’növényi bél | Mark, Medulla im Inneren des Pflanzenkörpers’ (NySz.); 2 1681 ’erőtlen, önuralom nélküli ember | Schwächling’ (SzT.); 3 [birtokos személyjellel] 18. sz. vége ’vkinek v. vminek sebezhető pontja, érzékeny tulajdonsága | Schwäche, schwache Seite’ (SzT.) Sz: gyengeség 1416 u./¹ (↑) | gyengéd 1513 ǵengeedo̗ssego̗s [sz.] (NagyszK. 35) | gyengéll 1584 gyengeltetuen [sz.] (NySz.) | gyengít 1585 Meg giengitem (Cal. 677) | gyengül 1630 Gyenguͤlt (NySz.) | gyengélkedik 1650 k. gyengélkedik (MNy. 4: 108)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A szó eleji g-s változatok lehettek az elsődlegesek.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv.  (Kaj) gȉngav; rom. gingaș; stb.: ’gyenge, erőtlen, puha’.  ⚠  Az ugor korból való magyarázata téves.

☞ TESz.; Doerfer: TE. 4: 204; MNy. 85: 479; EWUng.