gyaur A: 1542/ kauort (Tinódi: Cronica 13b); 1548 gyawrt (LevT. 1: 51); 1636 csyafir (MonTME. 4: 385) J: ’〈a magyarországi török hódoltság idején a törökök szempontjából〉 nem mohamedán, tehát nem igazhitű 〈személy〉 | Nichtmuslim’
Oszmán-török eredetű, szerbhorvát közvetítéssel is. | ≡ Oszm. kâfir [ejtsd: t´āfir], gâvur [ejtsd: d'aur] ’hitetlen, nemmuszlim’; – vö. még szbhv. (N.) ćàfir, đàur, kàur ’ua.’. Az oszmánban az újperzsa kāfir ’hitetlen’ szóból [< arab kāfir ’ua.’]. ≋ Megfelelői: rom. ghiaur; blg. гявур; stb.: ’ua.’.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 650; TESz.; Kakuk: ÉlOsm. 205; EWUng.