gyanta A: 1213/ ? Genta [hn.]; Gyonta [hn.] (VárReg. 256., 263.); 1500 k. gyentha (TemGl. 68); 1525 k. Gÿwnthar (MNy. 11: 81); 1533 Gonta (Murm. 1551.); 1539 giantar (OklSz.); 1542 gentharos [sz.] (OklSz.); 1550 k. gÿantha (KolGl.); 1598 Gyontárnál (NySz.); 1611 Gyánta (Szenczi Molnár: Dict.); 1669 jánta (MNy. 69: 424); nyj. gyënta (ÚMTsz.) J: 1 1500 k. ? ’borostyánkő | Bernstein’ (↑), 1519/ ’ua.’ (OklSz.); 2 1525 k. ’egyes fafajtákból, főleg a fenyőkből előszivárgó sűrű, ragacsos folyadék | Harz, Geigenharz’ # (↑); 3 1542 ’máz | Glasur’ (↑) Sz: gyantás 1542 (↑) | gyantáz 1604 Gyantazom (Szenczi Molnár: Dict.)

Vándorszó. |  ≡  Ném.  (R.) kentner; blg. янтар; cseh jantar; ukr. янтар; or. янтарь; stb.: ’(fenyő)gyanta’; vö. még lat.  (k.) gentarum ’ua.’. Az oroszból terjedt el [balti nyelvekből ered; vö. litv. gintãras, giñtaras, geñtaras; lett dzĩtars, dzintars: ’ua.’].  ⇒⌂  Az átadó nyelv tisztázatlan.  ⌂  A gyanta változat az eredeti gyantár változat egy toldalékolt alakjából keletkezhetett, az eredeti zárt szótag r-jének kiesésével. A 2., 3. jelentés metafora az 1. jelentés alapján.  ⚠  A gyantár változatnak a középlatinból (↑) való származtatása kevésbé valószínű.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 833; TESz.; EWUng.