gyaláz A: 1372 u./ gyalaʒaſoknal [sz.] (JókK. 117); 1416 u./¹ galozaṫ̇ṫa [sz.] (BécsiK. 155); 1575 meg ialáʃʒta vólna (Heltai: Krón. 151a); 1580 gyalasz (NySz.) J: ’szidalmaz, ócsárol, becsmérel | schmähen’ # Sz: gyalázás 1372 u./ (↑) | gyalázat 1416 u./¹ galazat (BécsiK. 98) | gyalázatos 1416 u./¹ galazatus (BécsiK. 129) | gyalázhatatlan 1456 k. gyalazhatatlan ’megszégyeníthetetlen | unbeschämbar’ (SermDom. 2: 751) | gyalázkodik 1730 gyalázkodik (ItK. 12: 227)

Valószínűleg jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből, magyar képzéssel. |  ≡  Vö. Kāšγ. yala- ’(meg)rágalmaz, megszól, gyanít vmit’; CC. yala; tat. yala; stb.: ’gyanúsítás, gyanú’. Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatóak.  ⌂  A magyarba átkerült alakja feltehetőleg a *ǰala- lehetett. A tőigére a korábbi magyar nyelvből nincs adat; az alaktanához vö. →borít. – A szóvég -z gyakorító képző.  ⚠  A →gyalog szóból való magyarázata téves.

☞ KSz. 6: 379; TESz.; MNy. 66: 333; EWUng.