gyűszű A: 1528 gewzw (OklSz.); 1533 Gyewzew (OklSz.); 1538 gÿwʒew (Pesti: Nomenclatura K2); 1585 Gyẃszẃ (Cal. 323); 1782 gyǘsszzǘ poharatskával (NSz.); 1855–1860 dészű (MNy. 38: 223); nyj. dzsüsz͜üö, gyíszé (Nyatl.) J: ’varráskor a tűt nyomó ujj végét védő kis (fém) tok | Fingerhut’ #
Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. | ≡ Vö. Kāšγ. yüksük; csag. yüksük; oszm. yüksük, (N.) yüssük; stb. ’gyűszű’ [< török *yük ’varrás’]. ⌂ A magyarba átkerült alakja: *ǰüksük; a szóvéghez vö. →bölcső, →csepű stb.
☞ MNy. 3: 216, 55: 453; TESz.; Ligeti: TörK. 118; EWUng.→ szűcs