gyötör [1] A: 1372 u./ gewtriuala (JókK. 28); 1372 u./ gyettreſemÿat [sz.]; gyewtewrnewd meg; gÿvtewruen [sz.] (JókK. 31, 158, 23); 1416 u./¹ getꝛi (BécsiK. 87); 1508 ǵ́o̗ter (NádK. 94) J: 1 1372 u./ ’kínoz, bánt, fájdalmat okoz | peinigen, martern’ # (JókK. 28); 2 1372 u./ ’büntet | strafen’ (JókK. 158) Sz: gyötrés 1372 u./ (↑) | gyötrelem 1372 u./ gÿewtrelmeert (JókK. 81) | gyötrő 1416 u./² gyetro̗ ’bírósági altiszt v. szolga | Gerichtsdiener’ (MünchK. 71va) | gyötret 1456 k. gettreti ’üldöztet | verfolgen lassen’ (SermDom. 2: 35) | gyötrődik 1520 k. ǵoͤttroͤdik (BodK. 30)

Bizonytalan eredetű, esetleg jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. |  ≡  Vö. csuv. śətər-; – kök-török yitür-; ujg. yitür-; stb.: ’elveszít, elveszt’ [< török *yit- ’elvész, kárba vész’].  ⌂  A magyarba átkerült alakja: *ǰitür-; a szó elejéhez vö. →gyalom. A származtatásnak főleg jelentéstani nehézségei vannak. A feltehetőleg legkorábbi 1. jelentés esetleg egy ’kínozva, gyötörve megöl, elpusztít’ jelentésen keresztül alakult ki. A 2. jelentéshez vö. lat. poena ’vérdíj, bírság; bírság, büntetés; kín, kínlódás, szenvedés; gyötrelem, baj’.

☞ Nyr. 63: 100; TESz.; StUASuppl. 1: 91; EWUng.