gyógyul A: 1372 u./ yogywlaſat [sz.] (JókK. 126); 1416 u./¹ iogolaſonkꝛa [sz.] (BécsiK. 28); 1456 k. meg ÿogwlnakh (SermDom. 2: 357); 1493 k. megh gӳogӳwlaasth [sz.] (FestK. 164); 1805 Gyugyultal (SzT.) J: 1 1372 u./ ’válságot fokozatosan leküzd; beteg lelkiállapotból felépül | eine Krise allmählich überwinden; von einer Gemütskrankheit genesen’ (); 2 1456 k. ’egészségessé lesz; 〈seb〉 begyógyul | genesen; zuheilen 〈Wunde〉’ # () Sz: gyógyulás 1372 u./ ()

gyógyít A: 1493 k. megh ... gýogýhtýa [t-j] (FestK. 407); 1533 iogeytasoknak [sz.] (NySz.); 1556 gyógyéltani [] [sz.] (SoprSz. 33: 68); 1582 gyoyitoya [sz.] (NySz.); 1598 gywgitattata (SzT.) J: 1 1493 k. ’beteg lelkiállapotot enyhít | Gemütskrankheit lindern’ (); 2 1512 k. ’betegséget megszüntet, orvosol | heilen’ # (WeszprK. 10) Sz: gyógyíthatatlan 1585 Gyogithatatlan (Cal. 541)

Származékszó. |  ⌂  A →jog szóból, ill. annak (R.) jóg ’jó, jobb ‹kéz, szem›’, ill. ’a jó, a jólét’ változatából -ul, -ít igeképzővel keletkezett. A szó eleji j > gy hangváltozáshoz vö. →gyalog, →gyere stb. A szó belseji g > gy hangváltozás a szó eleji gy hatására mehetett végbe. A szó belseji b-s változatok a jobbul, jobbít (→) analógiájára keletkeztek. – Az eredeti jelentése ’javul; javít’ lehetett, amelyből az említett jelentések jelentésszűküléssel keletkezhettek. A jelentésekhez vö. votj. bur ’jó, megfelelő’ : (Sz.), (K.) burmi̮- ’felgyógyul, meggyógyul’; finn paras ’(a) legjobb’, parempi ’jobb, jobban’ : para-, parantu- ’felgyógyul, meggyógyul, megerősödik’, paranta- ’meggyógyít, kigyógyít’.  ⌘  A gyógyász ’orvos’  (1827: MNy. 3: 270) tudatos szóalkotással keletkezett az igék alapján, -ász névszóképzővel a nyelvújítás idején; ma csak a összetételekben él; vö. belgyógyász (→bel-).

Bárczi: SzófSz.; TESz.; EWUng. gyógy-, jog