gyí A: 1818 Győ, gyöh (NSz.); 1843 Gyihí (NSz.); 1847 gyi (Petőfi: ÖM. 2: 240); 1851 gyühé (Arany J.: ÖM. 3: 232); 1854 Gyű (NSz.); 1856 gyííí (NSz.); 1864 gye (CzF.); 1867 gyia (NSz.); nyj. gyë, gyé (ÚMTsz.) J: ’〈ló elindítására, nógatására használt szó〉 | vorwärts 〈als Zuruf an die Pferde〉’
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. | ⌂ Önkéntelen hangkitörésből keletkezett. Egyes változatai talán más indulatszavak hatását tükrözik; vö. →hé², →hű² stb. ⌂⇒ Esetleg a magyarból: szbhv. đi ’‹ló biztatására›’.
☞ SzegFüz. 3: 44; TESz.; EWUng.