gyémánt A: 1493 k. dӳamantbol (FestK. 374); 1525 gemanth (MNy. 53: 269); 1549 gÿmanth (EWUng.); 1641 démant (NySz.); 1708 dimántos [sz.] (LevT. 2: 427) J: 1 1493 k. ’drágakőként is használt, igen kemény, szénkristályos ásvány | Diamant 〈Mask〉’ # (↑); 2 1865 ’a legkisebb nyomdai betűtípus | Diamant 〈Fem〉’ (Babos: KözhSzt. diamant a.)
Német (feln.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kfn.) diamant, diemant ’gyémánt’, (kor. úfn.) demant, diemand ’ua.’, (baj.-osztr.) demant ’ua.’, – ném. Diamant ’egy fajta drágakő; betűnagyság, betűméret’ [< fr. diamant ’gyémánt’]. Forrása: gör. ἀδάμας, ἀδαμαντός [birtokos eset] ’ua.; a legkeményebb fém, acél’. ≋ Megfelelői: ang. diamond; ol. diamante; or. диамант; stb.: ’gyémánt ‹betűnagyságként, betűméretként is›’. ∼ Ugyanerre az etimonra megy vissza: (R.) adamás ’gyémánt ‹drágakő›’ (1221: MNL (OL) Dl. 206866); a lat. adamas ’ua.’ szóból [< gör. (↑)].
☞ TESz.; Farkas: GLEl. adamás a.; EWUng.