szócikk megosztása

gyáva A: 1725 Gyáva (Nyr. 38: 315); nyj. gyapaj (MTsz.) J: ‹mn› 1 1725 ’együgyű, ostoba | dumm’ (↑); 2 1725–1764/ ’olyan 〈személy, csoport〉, aki fél a veszélytől, a nehézségektől; félénk, gyámoltalan | feig; unbeholfen’ # (NSz.); 3 1794 ’érzékeny; zsenge | empfindlich; jung, zart’ (NSz.) | ‹fn› 1 1793 ’ostoba ember | Dummkopf’ (NSz.); 2 1808 ’gyáva, bátortalan ember | Feiling’ (NSz.)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A szó belseji v ~ p viszonya tisztázatlan.  ⚠  Hangutánzó-hangfestő értelmezése téves.

☞ TESz.; EWUng.