gurgál † A: 1785 gurgálni [sz.] (NSz.) J: ’torkot öblöget, gargarizál | gurgeln’
gurgulázik A: 1796 gurgulyázhatná [sz.] (Pais-Eml. 589); 1798 gurgulázni [sz.] (NSz.); 1957 gurgujázik [▽] (ÚMTsz.) J: ’torkot öblöget, gargarizál | gurgeln’
Onomatopoetikus eredetű szócsalád. | ⌂ Ugyanannak a hanghatásnak az utánzására keletkezett mint az a görög szó, amelyre a →gargarizál végső soron visszamegy. A szóvég gyakorító képző. A szócsalád hangalakjának keletkezéséhez egyfelől a ném. gurgeln ’gargarizál’, másfelől a →gurgula és a →gurdul szócsalád tagjai is hozzájárulhattak; a legutóbbi hatásához vö. még gurgulázik ’gördül, zúdul’ (1873: NSz.). ∼ A (R.) gurgula ’toroköblögetés, gargarizálás’ (1808: NSz.) valószínűleg a gurgulázik-ból lett elvonva.
☞ Bárczi: SzófSz. gurguláz a.; TESz. gurguláz a.; EWUng.