grabanc A: 1910 grabánc (Nyr. 39: 237); 1918 gamancz (MNy. 14: 162); 1922 grabancát (ÚMTsz. gramánc a.) J: 1 1910 ’gallér | Kragen’ (↑); 2 1918 ? ’nyak(szirt), tarkó | Nacken’ (↑), 1932 ’ua.’ (MNy. 28: 321)

Bizonytalan eredetű, esetleg szerbhorvát jövevényszó. |  ≡  Vö. szbhv. grabac ’zsákmány; préda’ [< szbhv. grabiti ’(meg)ragad, (meg)fog’].  ⌂  Amennyiben helyes a származtatás, a szó belseji n inetimologikus. Jelentős nehézséget okoz a szerbhorvát és magyar jelentések közti viszonylag nagy eltérés, azonban ezek metonimikus összefüggése (mintegy ’amit elkaptak, megfogtak’) nem zárható ki; vö. az olyan szófordulatokkal mint elkapja vagy megfogja a grabancát ’vkit a gallérjánál, nyakánál megragad, elkap’. A származtatást az a körülmény támasztja alá, hogy a szó a déli nyelvjárásokból bekerült a családi nyelvhasználatba. Emellett a származtatás mellett szólhat esetleg a (N.) gramánc ’cókmók, cucc’ is, amely a szerbhorvátból való külön átvételnek tűnik.

☞ EWUng.→ gereblye