gordon¹ × A: 1226 Gordon [hn.] (Wenzel: ÁÚO. 6: 433); 1257 Gordun [szn.] (Wenzel: ÁÚO. 7: 470); 1456 k. gordonkorokrol (SermDom. 2: 558); 1577 gardon (KolGl.); 1668 gurdallos [sz.] (NySz.); 1734 gurdolyban (SzT.); 1759 gurdinba (OklSz.); 1762 gurdályt (SzT.); 1816 Gurdê (Gyarmathi: Voc. 98 [ɔ: 106]); nyj. gordony (MTsz.) J: 1 1226 ? ’tüskés, bozótos növény; bogáncs | stachelige, buschige Pflanze; Distel’ (↑), 1456 k. ’ua.’ (↑); 2 1226 ? ’bozótos, gazos terület | grasbewachsener, unwegbarer Ort’ (↑), 1577 ’ua.’ (↑); 3 1949 ’tüske | Stachel’ (Nyr. 73: 381)
Jövevényszó, valószínűleg olasz (É.) eredetű. | ≡ Ol. (fri.) ġardọ́ŋ, (svájci) gαrdún, (isztr.) gárdo, (R.) cardon, – ol. cardo, cardone ’bogáncs; vad articsóka; kártolóeszköz’ [< lat. (vulg.), (k.) cardo ’bogáncs; vad articsóka’ < lat. carduus ’ua.’]. ≋ Megfelelői: fr. cardon ’egy fajta hosszú levelű articsóka’, (ófr.) chardon, cardun ’bogáncs’; prov. (óprov.) cardon ’ua.’; sp. cardo ’ua.’; stb. ⌂ A szó eleji zöngésedés esetleg a magyarban ment végbe; vö. →gazdag, →guzsaly stb. A szóvégi n, ny > l, ly hangváltozáshoz vö. →fekély, →vőfély. ≂ Tisztázatlan idetartozásúak: gurda, gurdal, gurdély ’búvóhely, rejtekhely, szegényes kunyhó, viskó’ (1516: OklSz.), valamint berdó, berdő, bordó ’üreges növényszár’ (1790: MNy. 36: 200).
☞ MNy. 45: 193; TESz. berdő a. is; ÉFOu. 15: 243; EWUng.→ kartács², kártol
gordon² ∆ A: 1771 gordon hegedű (Nyr. 32: 92); 1771 gordonyon (NSz.); 1787 Gardon (NSz.); 1795 k. gárdon (NSz.); 1833 Gordó (Kassai: Gyökerésző 2: 297) J: 1 1771 ’nagybőgő | Baßgeige’ (↑); 2 [jelzői értékben] 1796 ’erős, mély durva 〈hang〉 | tief, rauh 〈Stimme〉’ (↑)
gordonka A: 1835 gordonka (Tzs. Violoncello a.) J: ’egy fajta vonóshangszer, cselló | Cello’ Sz: gordonkás 1841 gordonkás (Athenaeum 1841. jún. 20.: 1162) | gordonkázik 1843 gordonkázott (Honderü 1843. szept. 30.: 414)
A szócsalád alapja, a gordon bizonytalan eredetű, talán olasz (É.) jövevényszó. | ≡ Vö. ol. (giul.) bordon, (R.) bordone: ’a tamburinhoz hasonló, mély hangú hangszer; basszus’ [onomatopoetikus eredetű]. Vö. még fr. bourdon ’zümmügés, dúdolás; mély hang’. ⌂ A származtatás fő nehézsége, hogy egy szó eleji ol. b > m. g hangváltozás nem magyarázható meg.
A gordonka származékszó. | ⌂ A gordon-ból jött létre kicsinyítő képzővel.
☞ Gáldi: Szótir. 25; TESz.; EWUng.→ burdó