golyhó A: 1792 Golyhó (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1795 k. Golhó (NSz.); 1877 gojhó (NSz.) J: ‹mn› 1792 ’balga, bohó; mafla | töricht; tölpelhaft’ (↑) | ‹fn› 1805 ’együgyű, faragatlan személy, balek, együgyű fráter | Einfaltspinsel’ (NSz.)
Ismeretlen eredetű. | ⊚ Tájnyelvi szóként a bizalmas nyelvhasználat eleme, de régies hatású irodalmi nyelvi szóként is előfordul. ⚠ Az a magyarázat, amely szerint a →golyó és a →bohó szavak vegyüléséből jött volna létre, kevésbé valószínű.
☞ TESz.; EWUng.