golyó A: 1629 gulóját (NySz.); 1647 Toͤk goloja (MNy. 7: 321); 1655 golyói (NySz.); 1850 gajo (SzT.); nyj. gollu (ÚMTsz.) J: 1 1629 ’here | Hode’ (); 2 1668 ’golyóbis; gömböcske | Kugel; Kügelchen’ # (NySz.); 3 1823 ’lövedék | Kugel 〈Geschoß〉’ # (NSz.) Sz: golyózik 1834 golyóznak ’biliárdozik; golyózik | Billard spielen; Murmeln kugeln’ (HasznMul. 1834. jan. 4.: 11); 1866 ’kitol, kilök, eltávolít 〈kedvező helyzetéből〉 | ausschieben 〈aus einer günstigen Lage〉’ (NSz.) | kigolyóz 1873 kifogyózzák ’kilök, kitol; vkit kiközösít, kizár vhonnan | (her)ausstoßen, ausschieben; ächten, (ver)bannen’ (MPolgár 1873. dec. 25.: [1])

Jövevényszó, valószínűleg olasz  (É.) eredetű. |  ≡  Ol.  (vel.) cogiòn ’here; ostoba, tökfilkó, fajankó’, (bre.) coió ’ua.’, – ol.  (R.) coglione ’here’ [lat.  (kés.) coleo, coleonem [tárgyeset] ’ua.’ < lat. coleus ’ua.’].  ⌂  A szó eleji ol. k > m. g hangváltozáshoz vö. →garaboly, →gesztenye stb. Az olasz szó n végződése a magyarban határozóragnak vélve maradt el. A 2. jelentés metafora. A 3. jelentésben a szó egy puskagolyó ’puskalövedék’ típusú összetételből önnálósult. A kigolyóz származékhoz vö. kigolyóbisoz ’kilök, kitol’  (1799: NSz.).

MNyTK. 73: 37; TESz.; EWUng. kujon