gnóm A: 1824 Gnómjaimból (MNy. 69: 500); 1837 gnomi [sz.] (NSz.) J: 1 1824 ’manó; törpe | Kobold; Zwerg’ (↑); 2 1831 ? ’torz, törpe testű ember | gedrungener, mißgestalteter Mensch’ (NSz.), 1900/ ’ua.’ (NSz.)
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Gnom; ang. gnome; fr. gnome; stb.: ’törpe, manó’. Vö. még lat. (ú.) gnomus ’kobold, manó’ [tisztázatlan eredetű]. A szó a svájci Paracelsus (1493–1541) műveiben jelent meg először. Főleg a franciából terjedt el. ⇒⌂ A magyarba leginkább német, esetleg még francia közvetítéssel is került át.
☞ TESz.; EWUng.