gigász A: 1547/ gÿigaſoc (HoffgreffÉn. Hh4a); 1803/ Gigásra (NSz.); 1821 Gigászi [sz.] (NSz.); 1865 gigans (Babos: KözhSzt.) J: ’óriás | Gigant’ Sz: gigászi 1821 (↑)

gigantikus A: 1866 gigantikus (MNv. 1866. márc. 25.: 183) J: ’óriási, hatalmas | gigantisch’

A szócsalád korábbi tagja, a gigász latin jövevényszó. |  ≡  Lat. Gigas, Gigantis [birtokos eset] ’óriás’, (h.) gigas, gigans ’ua.; nagy növésű ember’ [< gör. Γίγας ’óriás ‹mitológiai óriások megnevezéseként›’].  ≋  Megfelelői: ném. Gigant; ol. gigante; stb.: ’óriás’.  ⌂  A korábbi változatok szó eleji gy-jének, ill. szóvégi s-ének kiejtéséhez vö. →gyehenna, →fakultás stb.; a g-s, ill. sz-es alakhoz vö. →gemma, →cirkusz stb.

A gigantikus német jövevényszó. |  ≡  Ném. gigantisch ’óriási’ [< ném. Gigant  (↑); vö. még gör. γιγαντικóς ’óriási, gigászi’].  ≋  Megfelelői: ang. gigantic; cseh gigantický; stb.: ’ua.’.  ⌂  A magyar szóvég latinosítás eredménye.

☞ TESz.; EWUng.