gereblye A: 1319 ? Garabla [hn.] (OklSz.); 1395 k. [g]ereblÿe (BesztSzj. 482.); 1418–1422 [g]rewle (Gl.); 1533 Ghereble (Murm. 1961.); 1556 ? Karaplat (OklSz.); 1577 goͤreoͤbleoͤ fa (KolGl.); 1585 geréblye (Cal. 443); 1597 Vas garablia (OklSz.); 1726 gerebjélték [sz.] (SzT.); 1766 geráblya (NSz.); 1779 Gérébje (SzT.); 1793 grábla (EWUng.); 1794 gerbelyét (NSz.); 1819 krábla (EWUng.); nyj. gërëbë, grábli (ÚMTsz.) J: 1 1395 k. ’fésűszerűen fogazott nyeles mezőgazdasái szerszám | Harke, Rechen’ # (↑); 2 1528 ’gereben | Hechel’ (MNy. 31: 126); 3 1710 ’úsztatott fák felfogására készített kerítésféle | Wasserrechen zum Aufhalten des geflößten Holzes’ (TörtTár 1881. 1: 372); 4 [főként fogatlan ~] 1788 ’vénember, vénasszony | Greis(in)’ (NSz.); 5 [jelzői értékben is] 1888 ’sovány ember | magerer Mensch’ (NSz.); 6 1903 ’gebe | Schindmähre’ (NépkGy. 9: 319) Sz: gereblyél 1560 k. megh gereblelny [sz.] ’gerebenez | kämmen’ (GyöngySzt. 3950.) | gereblyéz 1834 gereblyézni [sz.] (NSz.)

Déli szláv vagy szlovák jövevényszó. |  ≡  Blg.  (R.) грáба ’gereblye’, грáбли [többes szám] ’gereben’; szbhv. grablje [többes szám] ’gereblye’; szln. grablje [többes szám] ’ua.; gereben; úsztatott fák felfogására való kerítésféle; stb.’, (V.) grable [többes szám] ’gereblye’; szlk. hrable [többes szám] ’ua.; úsztatott fák felfogására való kerítésféle’ [< szláv *grab- ’kapar; ás, kiás’; vö. még lett greblis ’kapa’; litv. grėblỹs ’gereblye’]. Vö. még cseh hrábě [többes szám]; or. грaбли [többes szám]; stb.: ’ua.’.  ⌂  A változatok hangrendi kiegyenlítődéssel keletkeztek; vö. →család ~ →cseléd. A 4–6. jelentés tréfás metafora.

☞ Nytud. 4: 161; Kniezsa: SzlJsz. 189; TESz.; EWUng.→ gereben, grabanc, huruba