gereben × A: 1294 ? Gerebenes [sz.] [hn.] (MNy. 10: 79); 1405 k. gereben (SchlSzj. 2108.); 1470 Gerebenyes [sz.] [szn.] (OklSz.); 1671 gerebin (MNy. 80: 127); 1673 Gerebelek (MNy. 80: 127); 1761 garabeny (MNy. 80: 127); 1790 gerebelly (SzT.); 1793 gerebën (NSz.); 1807 Gerben (NytudÉrt. 80: 9); nyj. gërëbën (ÚMTsz.) J: 1 1405 k. ’kender stb. fésülésére használt eszköz, amely deszkába vert vasfogakból áll | Hechel’ (↑); 2 1508 ’vasfogakkal ellátott kínzószerszám | hechelartiges Folter-gerät’ (NádK. 507); 3 1590 ’fésű | Kamm’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 187); 4 1807 ’egy fajta gomba, amelynek termőteste alján tüskeszerű képződmények vannak | Stachelpilz’ (↑); 5 1864 ’kaparókés | Schabmesser’ (CzF.)

Déli szláv vagy szlovák jövevényszó. |  ≡  Blg. гребен ’fésű; gereben; kakastaréj; hegygerinc’; szbhv. greben ’ua.; sziklazátony; a ló marja’; szln. greben ’ua.’, (R.) ’vasfogakkal ellátott, gereblyeszerű kínzóeszköz’; szlk. hrebeň ’fésű; gereben; kakastaréj; stb.’ [< szláv *greb- ’kapar; ás, kiás’]. Vö. még le. grzebień ’fésű; gereben; kakastaréj’, (R.) ’vasfogakkal ellátott, gereblyeszerű kínzóeszköz’; or. гребень ’fésű; gereben; kakastaréj; stb.’; stb.  ⌂  Egyes változatok a →gereblye hatását tükrözik, amely végső soron ugyanerre az etimonra megy vissza. A 4., 5. jelentés metafora.  ∼  A gereb ’gereben’  (1734: MNy. 80: 127) a gereben határozóragként értelmezett szóvégének elhagyásával keletkezett.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 189; TESz.; EWUng.→ gereblye