garda A: 1327 ? Gordaa [szn.] (MNy. 63: 366); 1453 ? Garda [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 329); 1525 k. Garda (MNy. 11: 83); 1594 ? Karda [szn.] (OklSz.); 1794 Gorda, Karda (EtSz.) J: 1 1453 ? ’egy fajta hal | Sichling (Pelecus cultratus)’ (↑), 1525 k. ’ua.’ (↑); 2 1864 ’sovány ember | hagerer Mensch’ (CzF.)
Bizonytalan eredetű, esetleg szóhasadás eredménye. | ⌂ Talán a →kard-ból keletkezett. A szó eleji k > g hangváltozáshoz vö. →gacsaly, →gazdag stb. A magyarázatot támogathatja, hogy e halfajta elnevezésében más nyelvekben is valamilyen vágóeszköz neve jelenik meg; vö. lat. (tud.) Pelecus cultratus, tkp. ’kés formájú bárd’; fr. rasoir, tkp. ’borotvakés’; ném. Sichling (< ném. Sichel ’sarló)’; stb. A magyarázatot gyengíti a szó végi a tisztázatlan szerepe. A 2. jelentéshez vö. →kárász, →keszeg.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ kard