gantár ∆ A: 1542 gantharpynz (OklSz.); 1601 gannar fak (OklSz.); 1632 kantarokon (MNy. 80: 127); 1634 gadnár fa (OklSz.); 1652 gantárfa (SzT.); 1745 gántoron (MNy. 75: 378); 1773 Gandnárokon (MNy. 80: 127); 1878 gantérfa (Nyr. 7: 105) J: ’ászokfa | Kanterholz’
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (baj.-osztr.) ganter, gantner ’ászokfa’, – ném. Kanter: ’ua.; pinceraktár’ [< fr. chantier ’a hordók talpfája a pincében’]. ≋ Megfelelői: szln. gantar, gantnar; cseh kantnýř; stb.: ’ászokfa’. ∼ Egyéb megnevezése: csántérfa ’ua.’ (1812: Nyr. 87: 476); összetett szó, előtagja valószínűleg ugyanarra a német etimonra megy vissza.
☞ EtSz.; TESz. csántérfa a. is; EWUng.