galoppíroz ∆ A: 1663–1711 kalopérozva [sz.] (MNy. 79: 503); 1792 kalapírozás [sz.] (NSz.); 1793 galoppéroz (Bánhidi: Sportny. 239); 1793 galloperoznak (NSz.); 1801 galopíroz (MNy. 46: 95); 1851 galoppiroz (NSz.); nyj. el-kalupérozott (MTsz.) J: 1 1663–1711 ’vágtázik, vágtat | galoppieren’ (↑); 2 [el~za magát] 1957 ’elszámítja magát; túlzásba esik | sich vergaloppieren’ (Bakos F.: IdSz.)

galopp A: 1786 kalúp (NSz.); 1789 kalupba (NSz.); 1798 gallop (D. Éltes: FrSz. 57); 1805/ galoppban (NSz.); 1835 Galop (Kunoss: Gyal.); nyj. kalub (ÚMTsz.) J: 1 1786 ’vágta, vágtatás | Galopplauf’ (↑); 2 1845 ’gyors ütemű körtánc | Rundtanz in schnellem Takt’ (NSz.); 3 1900 ’lóverseny | Pferderennen’ (NSz.) Sz: galoppoz 1832 kigaloppoztuk (MNy. 46: 95)

Német jövevényszók. |  ≡  Ném. galoppieren ’vágtat, vágtázik ‹ló›’ [< fr. galoper ’ua.’ < ófrank *wala hlaupit ’jól fut, ugrik’] | ném. Galopp ’ló járásmódja, vágta; gyors ütemű körtánc’ [< fr. galop ’ua.’].  ≋  Megfelelői: ol. galoppare, galoppo; or. галопировать, галоп; stb.: ’vágtat, vágtázik’, ’vágta, galopp’.  ⌂  Főleg katonai szavakként kerültek a magyarba. A szó eleji k ~ g váltakozáshoz vö. →kalucsni, →kamásli.  ∼  A (R.) galoppáta ’vágta, galopp’  (1804: I.OK. 30: 264) az ol. galoppata ’ua.’ átvétele.

☞ EtSz.; TESz. galopp a.; EWUng.→ kenter