gall A: 1559 Galloſokat, Gallus (Székely I.: Krón. 184b, 229b); 1602/ ? gall (ÚjÍrás 1981/8: 99); 1799 Gáll (NSz.); 1802 Gall (NSz.) J: ‹mn› 1 1559 ’francia | französisch’ (↑); 2 1788 u./ ’az ókori Galliával és lakóival kapcsolatos | gallisch’ (NSz.) | ‹fn› 1 1559 ’francia ember | Franzose’ (↑); 2 1835 ’az ókori Gallia kelta nyelvű lakója | Gallier’ (Tzs. Gallier a.)
gallicizmus A: 1802/ Gallicismust (NSz.); 1881 Galliczizmus (MagyLex. 8: 111) J: ’franciás nyelvi sajátosság | Gallizismus’
A szócsalád korábbi tagja, a gall latin jövevényszó. | ≡ Lat. Galli [többes szám], Gallus ’ókori gall’, (h.) ’francia ‹ember›’ [bizonytalan eredetű, esetleg a lat. Volcae [többes szám] ’‹egy kelta törzs neve›’ szóra megy vissza]. ≋ Megfelelői: ang. Gallic, Gaul; ol. gallo; stb.: ’gall ember’. ⌂ A korai magyar alak szóvégi s hangjához vö. →ámbitus, →glóbus stb. A gall alakhoz vö. →arab, →dán.
A gallicizmus nemzetközi szó. | ≡ Vö. ném. Gallizismus; ang. gallicism; fr. gallicisme; stb.: ’gallicizmus’. A franciában keletkezett a lat. (k.) Gallicus ’francia’ alapján. A magyarba főleg német közvetítéssel került át.
A szócsaládhoz még | ∼ Idetartozik: gallus gyolcs ’egy fajta finom lenvászon’, tkp. ’francia lenvászon’ (1576: SzT.).