gajdol A: 1604 Gaydoloc (Szenczi Molnár: Dict.); 1767 Gajdulok (MNy. 70: 42); 1800 Galydolni [sz.] (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 1845 Kajdul (NSz.) J: 1 1604 ’kurjongat; kornyikál | johlen; leiern’ (↑); 2 1784 ’becsíp | sich berauschen’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 30); 3 1833 ’fecseg, locsog; pletykál | schwatzen; klatschen’ (Kassai: Gyökerésző 2: 243); 4 1864 ’fennhangon sír, ordít | plärren’ (CzF.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A tő összefügg a →kajdász, →kiált stb. szócsaládjának tövével. A végződés gyakorító képző. A 2. jelentés metonímia. ∼ Ugyanebből a tőből melléknévképzővel keletkezett a (R.) gajdos ’ittas; zajos, lármás’ (1792: Baróti Szabó: KisdedSz. Gajdolni a.). A (R.)gajd ’ordít(oz)ás, kurjongatás’ (1805: NSz.), (1864: CzF.), ’kabarédal, kuplé’ (1896: Nyr. 25, 322) elvonással keletkezett a gajdol--ból.