güzü × A: 1198 ? guzu [szn.] (MNL (OL) Dl. 40001); 1302 ? Cuzu [szn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 280); 1395 k. geʒeu (BesztSzj. 1089.); 1405 k. guzu (SchlSzj. 1671.); 1522 Gwze [hn.] (MNyTK. 86: 41); 1577 gozw̋ (KolGl.); 1647 goͤzoͤ (NySz.); 1806 Güzzǘ (NSz.); nyj. gëző, gizsi (ÚMTsz.) J: 1 1198 ? ’mezei pocok; egérhez hasonló állat: vakond, patkány stb. | Erdmaus; Art mausänliches Tier: Maulwurf, Ratte usw.’ (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1808 ’álomszuszék | Langschläfer’ (Sándor I.: Toldalék) Sz: güzül 1873 Güzűl ’kuporgat, (fel)halmoz | hamstern’ (Nyr. 2: 325)

Valószínűleg jövevényszó egy ótörök nyelvből. |  ≡  Tat. köse, kösö ’patkány’; – vö. még ujg. küskü; tob. küskü; hak. küske; stb.: ’ua.; egér’ [? <  török *küs- ’rendetlenséget csinál’].  ⌂  A magyarba átkerült alakja: *küsük vagy *küsäk lehetett; a szóvég kialakulásához vö. →gyűszű, →ürü stb. A szó eleji mássalhangzókhoz vö. →gödény, →görény. A magyarban a szóvégi ű lehetett az eredeti. A 2. jelentés bizonyosan a mezei egér életmódjából következik, mivel télen az üregébe húzódik vissza.  ≂  Tisztázatlan idetartozású: güzmöl ’rágcsál; ropogtat’  (1799: NSz.).  ⌂⇒  A magyarból: rom.  (N.) guz ’vakond’.

☞ MNy. 3: 162; TESz. güzmöl a. is; Doerfer: TE. 3: 597; Ligeti: TörK. 194; EWUng.