göröngy A: 1332–1337 ? Kerench [hn.] (Földl. 1: 191); 1395 k. garangÿag [sz.] (BesztSzj. 212.); 1405 k. gorōgag [sz.] (SchlSzj. 704.); 1531 gerengÿekekel [sz.] (ÉrsK. 438); 1560 k. gorondi [sz.] (GyöngySzt. 3357.); 1565 Goͤroͤnǵel (NySz.); 1717 göringyi [sz.] (MNy. 65: 331); 1754 Goͤroͤnyoͤs [sz.] (NSz.); 1781 e./ Görönts (NSz.); 1816 doronts (Gyarmathi: Voc. Gaj, gaja a.); 1833 Girindes [sz.] (Kassai: Gyökerésző 2: 244); 1863 gėrėncs (Kriza [szerk.] Vadr. 500); nyj. göréngy (ÚMTsz.) J: ’(föld)rög, földcsomó | Scholle, Erdklumpen’ # Sz: göröngyeg 1395 k. () | göröngyös 1604 Goͤroͤngyoͤs (Szenczi Molnár: Dict.)

Származékszó egy fiktív tőből. |  ⌂  A szótő a →görög¹ szócsalád tövével lehetett azonos, a palatális változat velárisokhoz való időrendi viszonya nem teljesen tisztázott. A szóvég névszóképző. A szó belseji n inetimologikus.

Kniezsa: SzlJsz. 646; StSl. 12: 46; TESz.; EWUng. görög¹