görény A: 1221 Geren [szn.] (OklSz.); 1296 Gurenes [sz.] [hn.] (Fejér: CD. 6/2: 19); 1329 Guryn [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 515); 1395 k. geren (BesztSzj. 1084.); 1429 Gewren [szn.] (OklSz.); 1500 k. gerent f(ӳw) (MNy. 11: 133); 1571 georeny beoreket (SzT.); 1630 Girinÿ (MNy. 80: 128); 1760 Gerendet [~d □] (MNy. 68: 339); 1799 göríny (Márton J.: MNSz.–NMSz. Iltiß a.); 1805 gërény (NSz.); 1833 Girhín (Kassai: Gyökerésző 2: 317); 1857 göringyek (NSz.) J: 1 1221 ? ’a macskánál kisebb ragadozó állat, amely veszélyben átható bűzt bocsát ki magából | Iltis (Mustela putorius)’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1405 k. ’pocok | Erdmaus’ (SchlSzj. 1666.); 3 1763 ’a görény irhája, bundája, gereznája | Iltisfell’ (SzT. görényes a.); 4 1789/ ’bűzt árasztó ember | übelriechender Mensch’ (NSz.)

Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. |  ≡  Vö. Kāšγ. küzen; CC. qara küzen (qara ’fekete’); kirg. küzön; hak. küzen; stb.: ’görény’. Vö. még mong. kürene ’ua.’.  ⌂  A magyarba átkerült alakja: *kürän. A szó eleji török k > m. g hangváltozáshoz vö. →gödény, →güzü. Egyes változatok szóvégi d ~ t-je inetimologikus; vö. →beléndek, ittend (→itt) stb. A 3. jelentéshez vö. görénybőr ’görénybunda, görényszőr(me)’  (↑) összetételt. A 4. jelentés pejoratív metafora.

☞ MNy. 3: 161; TESz.; Clauson: TED. 761; EWUng.