gödör [4] A: 1251 Gudurfeu [hn.] (OklSz.); 1254/ Hologusgudur (OklSz.); 1273 zumdgudru (OklSz.); 1367 Gewder [hn.] (OklSz.); 1385 Geudeur (OklSz.); 1420 hazugagedre (OklSz.); 1512 Gwdor [szn.] (MNy. 71: 117); 1832 ködör (NSz.); nyj. gëdër, gëdér (ÚMTsz.) J: 1 1251 ’völgy; teknő, mélyedés | Tal; Mulde’ # (↑); 2 1566 ’nagy lyuk | großes Loch’ # (NySz.); 3 1777 ’sír | Grab’ (NSz.) Sz: gödrös 1611 Goͤdroͤs (Szenczi Molnár: Dict.)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ A 3. jelentése metafora a 2. jelentésből. ∼ A gidres-gödrös ’gödrökkel teli, göröngyös, hepehupás’ (1858: NSz.) ikerszó játszi szóalkotással keletkezett a gödrös származékszóból.
☞ TESz. gidres-gödrös a. is; EWUng.