gázol [1] A: 1493/ Wÿzgazlo [sz.] [szn.] (MNy. 10: 79); 1517 gazol vala altal (DomK. 94) J: 1 1493/ ’〈sekély vizen stb.〉 átlábol, gyalog átkel | waten’ # (↑); 2 1568 ’tapos, tipor | mit den Füßen treten’ # (NySz.); 3 1619 ’megy 〈átvitt értelemben is〉; jut, kerül | gehen 〈auch abstr.〉; kommen, gelangen’ (NySz.); 4 1748 ’〈állandósult szókapcsolatokban:〉 vkit becsületében stb. sérteget | in den Staub zerren 〈jmds Ehre usw.〉’ # (NySz.); 5 1783 ’〈mozgó jármű stb.〉 feldönt és megsebesít, elüt | überfahren, niederfahren’ # (NSz.) Sz: gázló 1493/ [szn.] (↑); 1590 Gaazlo ’folyó áthatolható, átlábolható szakasza | Furt’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 225)

 Déli szláv jövevényszó. |  ≡  Blg. газя; szbhv. gaziti; szln. gaziti: ’‹vízben, sárban, hóban stb.› megy, lábol; tapos, tipor, letapos’ [ismeretlen eredetű]. vö. még or.  (e.) изгазити ’tönkretesz, elpusztít’.  ∼  Ugyanerre az etimonra megy vissza: (R.) gáz ’gázló ‹folyón›’  (1689: MNy. 80: 130); ez valószínűleg a szbhv. gaz ’ua.’ átvétele.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 188; TESz.; EWUng.