gáz A: 1789 Gázzal (MNy. 13: 307); 1825 k. gász (MNy. 13: 307); nyj. gajsz, gájz (ÚMTsz.) J: 1 1789 ’légnemű anyag | Gas’ # (↑); 2 1891 ’petróleum | Petroleum’ (Nyr. 20: 46); 3 [ ~ van] 1972 ’baj, veszély, kellemetlenség | Gefahr; Unannehmlichkeit’ (ÉKsz.)

Nemzetközi szó. |  ≡  Ném. Gas; ang. gas; flam. gas; fr. gaz; stb.: ’gáz’. A flamandban keletkezett [tudatos szóalkotás a lat. chaos ’káosz’ (→káosz) vagy a flam. geest ’gőz, pára’ szóból]. A megnevezés a flamand vegyésztől, J. B. van Helmonttól (1577–1644) származik.  ⇒⌂  A magyarba főleg német közvetítéssel került át.  ⌂  A szó belseji j részben szervetlen járulékhang, részben a szlk. gajst ’gáz’ hatására keletkezett. A túlnyomórészt a keleti magyar nyelvváltozatokban ismert 2. jelentés a rom. gaz ’gáz; petróleum’ szóra megy vissza.  ∼  Magyarítási kísérletei a ’légnemű anyag’ jelentésre: gőzszesz  (1803: Szily: NyÚSz.); levegő-szesz  (1823: Szily: NyÚSz.); légszesz  (1832: Szily: NyÚSz.); stb.

☞ EtSz.; TESz. gáz² a.; EWUng.→ káosz