gáncs A: 1495 k. Ganchyos [sz.] [szn.] (OklSz.); 1565 gánczot (NySz.); 1844 kancsot (NSz.) J: 1 1565 ’vkit elbuktató lábmozdulat | mit dem Bein gestellter Haken’ # (↑); 2 1568 ’hiba; kifogásolható tulajdonság | Fehler; Gebrechen’ (NySz.); 3 1577 k. ’daganat; kelés | Geschwulst; Geschwür’ (OrvK. 523); 4 1753 ’beteg rész 〈növényen〉; görcs 〈fában〉 | Fäule 〈von Pflanzen〉; Knoten 〈im Holz〉’ (NSz.); 5 1771 ’testi hiba | Körperfehler’ (NSz.); 6 1774 ’vmely ügy akadályozása | absichtliche Behinderung eines Vorhabens’ (NSz.); 7 1784 ’szövéshiba | Webfehler’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 12) Sz: gáncsos 1495 k. [szn.] (↑); 1586 ’vétkes’ (NySz.) | gáncsoskodik 1708 Gántsoskodni [sz.] (Pápai Páriz: Dict.) | gáncstalan 1750 gántſtalan (Wagner: Phras. Perfectus a.) | gáncsol 1779 meg-gántsoltatik [sz.] (NySz.)
Belső keletkezésű, valószínűleg szóhasadás eredménye. | ≡ Egy ’görbület; elgörbül’ jelentésű eredeti igenévszóból keletkezhetett, melynek névszói értékű tagja a →kacs. A gáncs és a →kacs tulajdonképpen egymás szóhasadásos párjai lehetnek. Az etimológiailag összefüggő szavak ugyanezen csoportjában a szó eleji g-hez vö. →gacsaly, →gacsos stb.; a szó belseji szervetlen n járulékhanghoz vö. →kancsal, →kuncsorog stb. Eredeti jelentése ’hajlat, görbület’, ill. ’görbe, meghajlított tárgy’lehetett, a további jelentések ebből részben absztrahálódással, részben metaforikusan alakultak ki.