gáláns A: 1769 galánt (ItK. 19: 329); 1779 gálántságot [sz.] (NSz.); 1875 galans (NSz.); 1879 galáns (NSz.); 1898 Gáláns (NSz.); nyj. gállánt (ÚMTsz.) J: ‹mn› 1 1769 ’elegáns; előkelő | elegant; vornehm’ (↑); 2 1779 ’kicsapongó | liederlich’ (↑); 3 1804 ’bőkezű, gavalléros | freigebig’ (NSz.); 4 1831 ’udvarias, előzékeny | höflich, entgegenkommend’ (NSz.); 5 1848 ’szerelmes, szerelmi | verliebt, Liebes-’ (NSz.) | ‹fn› 1769 ’gavallér | Kavalier’ (MNy. 30: 32)
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. galant ’udvarias, gavalléros’, (R.) ’elegáns, világfias’; ang. gallant ’merész, bátor; udvarias; gáláns, udvarló’, (R.) ’elegáns’; fr. galant ’udvarias, gáláns; szerető’; stb. A franciából terjedt el [< fr. (ófr.) galer ’szórakozik, vidám életmódot folytat’]. Vö. még ol. (R.) galante ’elegánsan öltözött’. ⌂ A magyarba elsősorban francia közvetítéssel került át, esetleg a német nyelven keresztül is; a végződés latinosítás eredménye; vö. →dilettáns, →frappáns stb. ∼ A főnévi jelentés különféle szókapcsolatok alapján keletkezhetett; vö. pl.: gálánt gavallér ’gáláns gavallér’ (1846: NSz.).