fuzsitos × A: 1871 fuzsitus (BpKözlöny 1871. ápr. 19.: 2042); 1893 fuzsitos (MTsz.) J: ’féleszű, hóbortos; kötekedő | halbwitzig, grillenhaft; zanksüchtig’

Román jövevényszó, magyar képzővel. |  ≡  Vö. rom. fugit  [befejezett melléknévi igenév] ’elfutott’ [< rom. fugi ’fut, szalad’].  ⌂  A végződés -s melléknévképző; vö. →beléndes, →csámpás.  ⊚  Erdélyi nyelvjárási szó.

EtSz.; TESz.; EWUng. fúga