friss A: 1437 palacy Fric [? ɔ: Friſ] [hn.] (ArchÉrt. 94: 43); 1470 ? Fyrys [szn.] (OklSz.); 1488 frys palotha [hn.] (EtSz.); 1536 frÿſſen (Pesti: Fab. 13b); 1600 k. friss (BrassSzt. 27); 1748 firiss (NySz.) J: ‹mn› 1 1437 ’új; még romlatlan | neu; noch unverdorben’ # (↑); 2 1536 ’gyors, fürge | hurtig, munter, flink’ # (Ballagi A.: RNySz. 353); 3 1538 ’hűvös, üdítő | kühl, erfrischend’ # (Pesti: Nomenclatura Q3); 4 1562 ’pompás; ékes | herrlich; prächtig’ (NySz.); 5 1801 ’gyors ütemű 〈zene, tánc〉 | in schnellem Tempo 〈Musik, Tanz〉’ (NSz.) | ‹fn› 1793 ’magyar zene és tánc gyors ütemű része | Teil der ung. Musik und des ung. Tanzes in schnellem Tempo’ (NSz.) Sz: frisség 1584 frissege ’élénkség, fürgeség, életrevalóság | Aufgewecktheit’ (NySz.) | frissít 1604 Friſsitem (Szenczi Molnár: Dict. Renovéllo a.) | frissül 1693 frissülni [sz.] (Szily: NyÚSz.) | frissesség 1698 frisseséggel (NySz.)

Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kfn.), (kor. úfn.) vrisch, frisch ’új; fiatal; gyors, fürge; erőteljes, kemény’, (h. kor. úfn.) frys ’egészséges, élénk’, – ném. frisch ’felfrissítő, fürge, hűvös, új’ [indoeurópai eredetű; vö. litv. préskas ’savanyítatlan’; ang.  (óang.) ferse ’új, élénk, hűs, nem besózott’; stb.].  ≋  Megfelelői: ol. fresco ’hűs, hűvös; friss’; le.  (R.) frysz ’derék, becsületes; ügyes, jártas’; stb.  ⌂  Feltehetőleg a bajor nyelvjárásokból került a magyarba. A szóvégi ss hangzóközi helyzetben létrejött nyúlással keletkezett. A melléknévi 4. és 5. jelentés metafora az 1., ill. a 3. jelentés alapján. A főnévi jelentés a friss tánc ’gyors ütemű zene, tánc’  (1801: NSz.) szószerkezetből önállósulással keletkezett.

☞ EtSz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ freskó²