frankó A: 1780 Francózva [sz.] (NSz.); 1786 Frankó (NSz.) J: ‹hsz› 1 1780 ’költségmentesen, bérmentesítve | porto-, kostenfrei’ (↑); 2 1888 ’nyíltan, nyilvánosan | offen, öffentlich’ (NSz.); 3 [ ~ra] 1888 ’akadálytalanul | ungehindert’ (NSz.) | ‹mn› 1 1862 ’bizonytalan; szerencse- | unsicher; Glücks-, Hasard-’ (NSz.); 2 1917 ’tiszta lelkiismeretű | ein gutes Gewissen habend’ (Kabdebó: Jassz. 21); 3 1944 ’remek, kiváló | prächtig, vorzüglich’ (Zolnay–Gedényi)

Német jövevényszó. |  ≡  Ném. franko ’díjmentes(en), költségmentes(en)’ [< ol. franco ’bérmentes’]. Vö. még ném. frank ’szabad, független’, (N.) ’egyedülálló, nem kapcsolatban élő’, (argó) ’becsületes, őszinte, megbízható’ [< fr. franc ’szabad’]. A szónak ’szabad, mentes vmi alól’ jelentése az ófranciában alakult ki azon az alapon, hogy a frank hódítók mentesítve voltak a szolgáltatások, az adózás alól.  ≋  Megfelelői: cseh franko; le. franko; stb.: ’bérmentesítve, költségmentesen’.  ⇒⌂  Többszörös átvétellel került a magyarba különféle társadalmi rétegeken át, amelynek során a ném. frank (↑) is fontos szerepet játszott.  ⌂  A (R.) frankíroz ’postai küldeményt bérmentesít’  (1808/: NSz.) a ném. frankieren ’ua.’ szóból származik.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ frank¹