fonográf ∆ A: 1877 fonográfba (Üstökös 1877. dec. 9.: 585); 1883 fonográfon (NSz.) J: ’a gramofonnál régibb típusú hangfelvevő és lejátszó készülék | Phonograph’
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Phonograph; ang. phonograph; fr. phonographe; stb.: ’fonográf’. A franciában keletkezett [a gör. φωνή ’hang’ és gör. γράφος ’író’ alapján]. A francia szó eredeti jelentése ’a kiejtés szerinti írásmód híve’. Mai jelentésében az angolból terjedt el. ⇒⌂ A magyarba elsősorban a németből került át. ∼ Ugyanerre az etimonra megy vissza: fonográfia ’kiejtés szerinti írásmód’ (1875: MNv. 1875. nov. 7.: 572); nemzetközi megfelelőihez vö. ném. Phonographie; ang. phonography; fr. phonographie; stb.: ’ua.’.