foncsorol ∆ [1] A: 1580 fonchorlottal [sz.] (MKsz. 1896: 369); 1592 foncholua [sz.] (SzT.); 1644–1671 fancsallott [sz.]; fancsullott [sz.] (NySz.); 1644–1671 foncsarold meg (NySz.); 1833 Fontsorolni [sz.] (NSz.) J: ’〈fémet〉 higannyal ötvöz | amalgamieren’ Sz: foncsorlat 1580 ’higanynak vmely fémmel való ötvözete: amalgám | Amalgam’ (↑)
foncsor A: 1836 foncsor (Bugát: Phys. 1: 435) J: ’higanynak vmely fémmel való ötvözete: amalgám | Amalgam’
A szócsalád alapja, a foncsorol fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A tő ismeretlen eredetű. A szóvég gyakorító képzőnek tűnik. Az rl > ll hasonuláshoz vö. →gyakorol, →pazarol stb.
A foncsor elvonás eredménye. | ⌘ A foncsorol-ból keletkezett a nyelvújítás korában. ⊚ Kémiai szakszó.
☞ TESz. foncsor a.; EWUng.