flörtöl A: 1857 flirt-ölt (NytudÉrt. 93: 60); 1888 flörtölések [sz.] (NSz.) J: ’kacérkodik, udvarol v. udvaroltat magának | flirten’
flört A: 1891–1892 flirt (MSzalon 16: 565); 1904 flört (Radó: IdSz.) J: ’könnyed udvarlás v. udvaroltatás, kacérkodás | Flirt’
Nemzetközi szók. | ≡ Ném., (au.) flirten; ang. flirt; fr. flirter; stb.: ’udvarol, flörtöl, enyeleg’; – az angolban jelentéselkülönülés az ang. flirt ’gyors, csapkodó mozdulatokat végez’ szóból; vö. még ang. flirt a fan ’legyezővel játszik’ | ném., (au.) Flirt; fr. flirt; ol. flirt; stb.: ’flört, enyelgés’. – Az ige az angolból terjedt el. ⇒⌂ A magyarba főleg az osztrákból került át.
☞ EtSz. flört a.; TESz.; EWUng.